A szobatársam muszlim. Megjött!:) Nagyon kedves, hozott nekem meglepetéseket Egyiptomból, én erre nem is gondoltam, de majd Gergő hozol valamit? Kitalálunk valami igazán jó ajándékot..

Lamiaa, nagyon kedves és nagyon jóban vagyunk és angolul beszélgetünk, ami valamilyen szinten klassz, hogy így angolul is tanulok, de így az elején nehéz, hogy nem tudom annyira jól kifejezni magam és mutogatok. Minden nap elfáradok attól, hogy németül beszélek a suliban, szünetekben a többiekkel angolul (próbálok:)) aztán itthon megint angolul és keverem a szavakat. De Lamiaa-nak hiába keverem, mert a németet nem érti meg.

Naponta 5-ször imádkozik és olyankor beöltözik egy fekete lepelbe. Van egy sarok a szobában, ode ne menjek, megkért, mert ott szokott imádkozni, olyankor leterít egy szőnyeget és mormolja a szöveget, hajlong és lefekszik a földre. És megkérdeztem, mit csinál, ha iskolában van egész nap. Hát ott is imádkozik, keres egy sarkot. Nem láthatja meg őt fiú, ha nincs rajta a kendője, az pedig még nem derült ki, hogy beléphet-e fiú a szobánkba. Hát nem tudom mi lesz, ha jössz Gergő!!:) Mindenféle nagyon szép kendője van és tiszta divatosan tudja magára aggatni, tetszik ez a rituálé.:)

Nem lehet egy szegény lány, mert itt csomagolta ki a vadiúj laptopját.:) Építésznek tanul ő is, 20 éves. Itt szinte mindenkinek Apple laptopja van. Csodálkoztak, hogy a művészeti iskolában, ahol volt egy kis workshop a tervezési csoportommal, én nem tudtam kezelni.

A Peter Sigristnél vagyok tervezésen. Az első órán az volt, hogy elmentünk egy művészeti iskolában, kaptunk 4 regényrészletet, kb. 20-30 oldalon át németül, és egyikhez ki kellett találni egy Szenet, egy jelentet, vagy képet, vagy szobát, azt a rendelkezésre álló anyagokból megmakettezni és fotózni. Én azt hittem milyen nagyot néznek majd a többiek, milyen csúcsszuper nagy tükörreflexes fényképezőm van, de aztán valahogy egy kivételével a csoportban mindenkinek ilyen volt, csak még komolyabb objektívekkel.. hűű:)

És egy profi fotós segített nekünk fotóni amikor kész lettünk a modellel a műtermében, profi lámpákkal, sötétkamrában, nagyon tetszett! Másnap reggel már kiállítást is rendeztünk a fotókból, mert reggelre ki kellett nyomtatni őket és prezetnálni, beszélni róla. Nekem izgalamas éjszakám volt, mert mivel semmit nem értettem a regényidézetekből, éjjel nagy bőszen szótáraztam, utólag melyikre tudnám ráhúzni a képet, jelenetet, amit kitaláltam:) Vicces volt. És hogy másnap dícsérték-e, vagy csak mosolyogva kritizáltak, sajnos nem tudom pontosan:) Mert nem értettem egészen. De ott volt a tanárok szövegében sokszor az interessant, meg kézzel mutogatás, mintha valami puha anyagot szerettel fogdosnának, vagy valami finom ételt kóstolnának, ezért úgy gondolom összességében tetszett nekik.:))

A fotók között majd meg lehet találni mit is csináltam.

Kiderült, hogy mehetek Japánba egy hétre egy építészcsoporttal és Martin Bühler nevű építésszel, kirándulni és ellátogatni néhány építészhez:) nagyon boldog vagyok.. milyen jól jön Lilla a Velux nyeremény, mert így el tudok menni, és ez az álmom, ilyen lehetőség többet azt hiszem nem is lesz.. Május 16-23-ig lesz. Elmegyünk a

Sanaa

Junya Ishigami

Toyo Ito -hoz. :)

Holnap síelek életemben először. Nagyon izgi!:)

pusziii