2009 Liechtenstein

Régen amikor még nem volt életemben a hős szerelmes herceg, mindig arra vágytam, hogy titkos üzeneteket kapjam olyan fiúktól, akik minden bizonnyal titkon imádnak. És minden május elsején annyira vártam, hogy végre merje megmutatni magát és hozzon egy marha szép fát, igazából azóta, amióta megtudtam, hogy máj. 1-je az a nap, amikor a szerelmesek titokban éjjel fát csempésznek a lány udvarába. Nem értem az én fám miért nem állt ott soha. :)

Ma reggel viszont az egyetemen az asztalomon a papíron, amire én rajzoltam, szíveket találtam. :) kis kárpótlás.

Ez vagy azt jelenti, hogy valaki szeret szíveket rajzolgatni, és az én papíromat (kissé lyukas volta miatt, mert maketteztem belőle) szabad rajzolgatós papírnak nézte, vagy így próbált meglepni, mert imád.:) Aki Peter Sigrist gyanús, mert ő volt az elő, aki idejött ma, és megjegyezte, hogy milyen szép szíveim vannak.

Egyik este benn voltam a suliban, és az is megfordult a fejemben, hogy én rajzoltam, csak túl fáradt voltam, és nem emlékszem, és megpróbáltam szívet rajzolni, de az enyém nem olyan. :):)

pussz

sziasztok

Ákost hallgatok, és valami nagyon ihletett pillanatban vagyok.:) Nem, nem jártam rá a martinire at erkélyen. Rengeteg dolgom volt mostanában, pillanatnyi szünet nélkül csak nyomogattam az egeret, mindaddig, amíg már nem tudtam normálisan kinyújtani az ujjaimat. És minden ujjam úgy nézett ki, mint az az egy törött.

Vettem banánt és rágót (és még van belőle, bár most 3 van a számban, de elég kicsik), ez a nap ma nagyon jó.

Hazafelé jövet a boltból a rágózás közben észrevettem valamit: mindenfelé szőlő van itt, és az egyik kőfal be volt futtatva szőlővel. És észrevettem, hogy milyen erősen kapaszkodik a falhoz, le se tudod szakítani, és amikor közelebbről megnéztem, látszik, hogy kis tapadókorongjai vannak, egy kis kar kinyúlik a fal felé és a kis kar 6-7 felé ágazik és minden ág végén ott egy kicsi korong. És ez a korong nemcsakhogy rá van tapadva, de szinte bele van égve, hozzá van nőve. Nem lehet leválasztani.

...Tegnap kezdtem ezt el írni, ma viszont már nem ugyanabban az ihletett pillanatban vagyok. De még emlékszem mit szerettem volna. Szóval hogy az a szőlő hogy tudja azt megcsinálni, hogy összenő a fallal? Ebből jött az a gondolat, hogy ha egy szőlő ezt meg tudja tenni, egy ember már hogyne? Hiszen állítólag csak az agyunk 10%-át használjuk. Borzasztó ez a hatalmas erő, nem? Mire lennénk képesek? Félelmetes. Mit meg nem tudnánk tenni, ha igazán elhinnénk és arra használnánk az energiánkat? Ha a szőlőnek sikerül.

Namármost már csak az az egy kérdés maradt, hogy mi az oka, hogy az összes energiámat arra fordítottam, hogy allergiás legyek? Mert komolyan, ha tényleg ennyire meggyógyultam, és lássuk be, végülis a varázslat hatására, akkor mi is az oka ennek az egésznek? Miért alakult így? Mit kell ebből megtanulnom? Mennyi idő kell még, hogy rájöjjek? Valaminek változnia kell?

Az egyetemen valami különös szellem van. Van bennem valami vágy, hogy alkossak, és tényleg belülről jön, mintha valami meg akarna születni, és minden nap olyan, mintha valami újat készülődnék kitalálni és ettől mindennap olyan boldog vagyok. Olyan boldog várakozással vagyok tele, és még igazán nem tudom mit várok, de már érzem. Most kicsi papír maketteket fogok csinálni, kapcsolatokat és fényeket vizsgáljat terek között, hogy a művészeti iskola, amit tervezek valami igazán különleges legyen. És annyi örömöm van benne! És néha olyan izgatott vagyok, hogy nem is tudok aludni, mert annyira jó felefedezni magamban az izgatottságot és örömöt az iránt, amit csinálok. És igen, van kedvem szombaton is bemenni az egyetemre papírt ragasztgatni. Már majdnem annyira, mint éjszaka fagyival filmet nézni, társasozni, vagy színházba menni.

Ez az érzés valami olyan, mint ami régebben csak színház után ébredt bennem, amikor minden alkalommal azt éreztem, hogy színésznő leszek akkor mostantól, és végre keresek valami amatőr tásulatot.:) Vagy csak eltöltött azzal a boldog érzéssel, hogy olyat csinálok, ami tényleg örömet okoz. És idáig kellett eljönnöm, hogy az építészet is ezt ébressze bennem. És ezért akkor megérte.

Mert egyébként pokoli nehéz távol lenni a Gergőtől.

És olyanokat írok, mint valami túlbuzgó őrült. Nem tudom mi ez ami ennyire nem hagy nyugodni, és motoszkál bennem. Mintha feltaláló lennék, és kutatnék, olyan. Mint régen, amikor otthon fizika feladatokat oldottam, csakúgy, mert amikor magatól rájöttem, hogy kell megoldani, akkor mindig felfedeztem valamit. És most végre ugyanolyan.:) Húú, őrült vagyok, és már akkor sem voltam normális.

Azok a képek, amiken sok vonal van, azok a terveim. A Peter Sigrist, a tanárom, azt mondta a félévközi értékelésen, hogy az enyém az egyik kedvenc projektje. Ami az eddigi legnagyobb dolog, ami történt itt velem. Főleg azért, mert állítólag nem svájci diák valahogy elvből sem lehet jobb a svájcinál. Ezt hallottuk. És ő még ráadásul svájci tanár is. És már egyszer korábban is mondta, hogy boldog a tervemtől.:) Erről pont van egy hangfelvétel, mert mostanában felveszem amit konzultálunk, mert olyan szépen svájciul beszéli a németet, hogy nem értem. És egy német fiú azt mondta, hogy ne aggódjak, ő se mindig érti!!!!

Nem tudom.. Mára ennyi:)

Bubi először is nagyon hiányzol és sajnálom, hogy keveset tudtunk beszélni.. Remélem ezen a kis történeten felvidulsz.:)

Az egyiptomi lányok nagyon jók a magyar nyelvben, megtanítottam nekik hogy szia, sziasztok, köszönöm és hodzs vadzs? Nagyon viccesek ahogy mondják, aranyosak. Ééés amikor jó sokan együtt beszélgettünk kint az utcán, elmondta a Marina, aki a szobánkban lakott vagy egy hétig, hogy amit megjegyzett a magyarból, az a SZIAAAA BUBIIIIIIII... mert ezt hallotta legtöbbször. És kérdezte, hogy mit jelent a bubi, és mindenki annyira nevetett.

Csodaszép az idő, hétágra süt a nap, köszönöm bubi hogy van biciklim, mikróm, kenyérpirítóm és fritőzöm:) ezek a legjobb dolgok itt.

Sokat kell tanulni. Annak ellenére, hogy ez egy extra ajándék félév. Olyan csoportban vagyok, akik a diplomájukat csinálják, de csak az első 3 év utáni kisebb diplomát. Viszont lehetne lazább is. De nem panaszkodok, mert a hétvégék szinte teljesen szabadok, kicsit tanulok, ha félek:), hétfőn kedden viszont listát írok mit csinálok meg és keveset alszom. Néha szerdán is. Persze ennyit igazán megtehetek azért a pénzért. És ráadásul még Japánba is elmehetek:):)

Teljesen más a hajam és a bőröm itt a tiszta hegyi levegőn, olyan mint valami szanatórium. És valakik itt élnek. Annyira szerencsések. Néha elgondolkodom, nem lehetnék-e én is ilyen szerencsés. Egyre távolabb kerülök gondolatban a koszos Budapesttől, és elgondolkoztató, hogy az árak mondjuk maximum kétszerese a magyar áraknak, de Ausztriában még ez sem igaz, mert a spar az teljesen olyan, mint otthon és egy építészmérnök mondjuk 5ször annyit keres. És mennyire más lehet, ha nem csak a spar budget zöld csomagokat keresed, hanem megveheted a tintahalat. Én pont vettem egy budget tintahalat, mert kívántam.:)

Lassan megtanulok főzni. Tudtátok, hogy ha a három napos kalácsot beteszitek a kenyérpirítóba egészen új ízeket fedezhettek fel egy kis eperlekvárral?:) Megkaramellizálódik a cukor a felszínén. És tudtátok hogy a svájci röszti milyen finom és olcsó?:) Azt is csináltam már, és nagy üzemben gyártjuk a kenyereket és a kalácsokat itt a koliban a kenyérsütővel, köszii bubi.

Szóval az egyetlen dolog, ami miatt hiányzik Pest, az a kukásbárókisasszonyfőhercegnő, a sütizés, a mozizás, meg vissza kell mennem, mert muszáj befejezni azt az egy évet a bme-n. Bubi miattad csak azért nem, mert nem hinném hogy MUSZÁJ lenne ott élni. Ha visszamegyek biciklismaszkban fogok lélegezni.:) Csak azért, mert biztos vagyok benne, hogy ez az egész allergia nem lett volna, ha mégis Pécsre megyek. És akkor nem értettem, miért olyan nehéz dönteni, és nem tudtam miért jobb Pécs, mért baj az hogy nagyváros, hát ezért.

Nagyon szeretek itt lenni. Imádok angolul beszélgetni és hogy egyre inkább sikerül, meg németül, mert olyan szépen beszélnek néhányan, olyan sokat lehet tanulni. És lehet biciklizni, mindent behálóznak a bicikliutak, a Rajna mellett végig. Pénteken majdnem 25 km-t bicikliztem. Annyira jó volt! Nem fulladtam ki, nem fáradtam el, sütött a nap, meleg volt, megittam egy üveg hegyi vizet (ami a csapból jön a koliban, de nagyon finom). Az iskolában meg a falból oxigénnel dúsított víz jön.:)

most egyelőre ennyi, pusziiiiii

Tokyo kisfilm a kirándulás előkészítéséhez:) nagyon sokáig csináltam:) Nézzétek..

A szobatársam muszlim. Megjött!:) Nagyon kedves, hozott nekem meglepetéseket Egyiptomból, én erre nem is gondoltam, de majd Gergő hozol valamit? Kitalálunk valami igazán jó ajándékot..

Lamiaa, nagyon kedves és nagyon jóban vagyunk és angolul beszélgetünk, ami valamilyen szinten klassz, hogy így angolul is tanulok, de így az elején nehéz, hogy nem tudom annyira jól kifejezni magam és mutogatok. Minden nap elfáradok attól, hogy németül beszélek a suliban, szünetekben a többiekkel angolul (próbálok:)) aztán itthon megint angolul és keverem a szavakat. De Lamiaa-nak hiába keverem, mert a németet nem érti meg.

Naponta 5-ször imádkozik és olyankor beöltözik egy fekete lepelbe. Van egy sarok a szobában, ode ne menjek, megkért, mert ott szokott imádkozni, olyankor leterít egy szőnyeget és mormolja a szöveget, hajlong és lefekszik a földre. És megkérdeztem, mit csinál, ha iskolában van egész nap. Hát ott is imádkozik, keres egy sarkot. Nem láthatja meg őt fiú, ha nincs rajta a kendője, az pedig még nem derült ki, hogy beléphet-e fiú a szobánkba. Hát nem tudom mi lesz, ha jössz Gergő!!:) Mindenféle nagyon szép kendője van és tiszta divatosan tudja magára aggatni, tetszik ez a rituálé.:)

Nem lehet egy szegény lány, mert itt csomagolta ki a vadiúj laptopját.:) Építésznek tanul ő is, 20 éves. Itt szinte mindenkinek Apple laptopja van. Csodálkoztak, hogy a művészeti iskolában, ahol volt egy kis workshop a tervezési csoportommal, én nem tudtam kezelni.

A Peter Sigristnél vagyok tervezésen. Az első órán az volt, hogy elmentünk egy művészeti iskolában, kaptunk 4 regényrészletet, kb. 20-30 oldalon át németül, és egyikhez ki kellett találni egy Szenet, egy jelentet, vagy képet, vagy szobát, azt a rendelkezésre álló anyagokból megmakettezni és fotózni. Én azt hittem milyen nagyot néznek majd a többiek, milyen csúcsszuper nagy tükörreflexes fényképezőm van, de aztán valahogy egy kivételével a csoportban mindenkinek ilyen volt, csak még komolyabb objektívekkel.. hűű:)

És egy profi fotós segített nekünk fotóni amikor kész lettünk a modellel a műtermében, profi lámpákkal, sötétkamrában, nagyon tetszett! Másnap reggel már kiállítást is rendeztünk a fotókból, mert reggelre ki kellett nyomtatni őket és prezetnálni, beszélni róla. Nekem izgalamas éjszakám volt, mert mivel semmit nem értettem a regényidézetekből, éjjel nagy bőszen szótáraztam, utólag melyikre tudnám ráhúzni a képet, jelenetet, amit kitaláltam:) Vicces volt. És hogy másnap dícsérték-e, vagy csak mosolyogva kritizáltak, sajnos nem tudom pontosan:) Mert nem értettem egészen. De ott volt a tanárok szövegében sokszor az interessant, meg kézzel mutogatás, mintha valami puha anyagot szerettel fogdosnának, vagy valami finom ételt kóstolnának, ezért úgy gondolom összességében tetszett nekik.:))

A fotók között majd meg lehet találni mit is csináltam.

Kiderült, hogy mehetek Japánba egy hétre egy építészcsoporttal és Martin Bühler nevű építésszel, kirándulni és ellátogatni néhány építészhez:) nagyon boldog vagyok.. milyen jól jön Lilla a Velux nyeremény, mert így el tudok menni, és ez az álmom, ilyen lehetőség többet azt hiszem nem is lesz.. Május 16-23-ig lesz. Elmegyünk a

Sanaa

Junya Ishigami

Toyo Ito -hoz. :)

Holnap síelek életemben először. Nagyon izgi!:)

pusziii

Sziasztok!

Jobbra legörgetve láthattok egy kis videót, az első benyomásaimról, képekben.:)

Jövő hét szerdáig dönthetek, kit választok architektural designból. Íme a két jelölt, akik a következő csúcsszuper hihetetlenül jó helyeken dolgoztak:

Peter Sigrist   www.muellersigrist.ch

OMA ASIA, Hong Kong

Herzog & de Meuron, Basel

Kazuyo Sejima, Tokio

Christian Kerez, Zürich

vaaagy  

Dieter Jüngling   www.juenglinghagmann.ch

Herzog & de Meuron, Basel, kétszer is!

Peter Zumthor, Haldenstein GR

Ez annyira hihetetlen!!! Istenem remélem olvassa valaki építészkolléga:):):):) Nagyon klassz tanárok lehetnek..

Várom nagyon az ötleteket, szerintetek??:):)

Nem nyaralás lesz, viszont élmény, építészet, alkotás, szín, harmónia, zene, repülés, árnyék, fotó, alakulás, formálódás, ötlet, gondolat, mese:) úgy érzem.. szárnyalok.

Ilyen csend tényleg nincs sehol. Úgy alszom éjjel, mint akit fejbeütöttek:) Ma szánkózni voltunk egy olyan nagyon hatalmas hegyen, mint a fotókon. Én voltam az utolsó, aki lecsúszott, a spanyol lánnyal, Laia-val, és a szánkónkat vissza kellett húzni a hegyre. Mindenki eltűnt addigra, megálltunk és hallgattuk, hogy ekkora csend nincs is..

Liechtenstein hercegség, lakik itt a várban egy herceg a négy gyerekével, aki közül a trónörökös egy bajor hercegnőt vett feleségül, 35 ezer ember él itt, a Főfaluban Vaduzban 5400-an.

Olyan különös ez az egész, hogy tényleg leírhatatlan. Különleges szor ötszázezermillió. A sok élménytől meg sem tudok szólalni.. Istenem mennyire jó lehet itt élni, nagyon szerencsésnek érzem magam. Ma reggelt elsétáltam a pékségbe, olyan vidám volt, hóesésben, egyedül. Tegnap napközben vettünk éves buszbérletet, ezért este gondoltam megpróbálok elektromos dugalj átalakítót venni, hiszen már van buszjegyem, és felültem egy buszra, hogy elmegyek Ausztriába. A busz megállt Eschenben, ami egy liechtensteini város, és bemondták a hangosba, hogy nem megy tovább, és olyan de olyan sötét volt és sosem jártam még ott.. És nincsenek járdák, csak az autók valahogy összevissza mennek és az emberek mindenfelé átmennek az utakon, nem is nagyon van zebra, mert nincs nagyon autó se. És késő kezdett lenni, ezért inkább nem is mentem el Ausztriába, hanem hazabuszoztam egy másik busszal. Hazafelé pedig kicsit eltévedtem, még térképem sincs és megkérdeztem egy nénit az utcám felől, aki annyira aranyos volt.. Azt mondta ne fázzak itt kint, messze vanaz utcám, és hazavitt a kocsijával. :)) És annyira kedves volt, szívmelengető az egész, ahogy beszélt hozzám, hogy milyen jól beszélek németül (ejj..) és ez a vendégszeretet..

All the day is english introduction. Azaz itt németül senki nem beszél egyelőre, ez kicsit durva, mindenki bizniszt jött tanulni és minden intézni valót angolul mondanak el. Annyira elfáradok tőle, úgy összpontosítok. De vannak akikkel németül is tudok beszélgetni, plusz összevissza beszélek ahogy tudok angolul is.

A szobatársam egy egyiptomi lány lesz!!!!!!!!! Csakis angolul tud, ez tuti. Csütörtökig kell rá várnom.

Ma hatalmasat szánkóztunk Malbunban, ahol szánkópálya is van. Életem legnagyobb havas élménye, a vastag hótakaróval és a legnagyobb hegyekkel, a legnagyobb hófalba borulásokkal. Hóviharban másztunk hegyet, de akkorát.. Gergő Veled még egyszer megmászom istenúccse ha ideérsz:)

Triesenbergben kezdtük a napot, egy városkában fent a hegyen, aholis zajlott vala az Umzug, ami egy karnevál itt errefelé. Nagyon vicces, mert az emberek beötöznek mindenfélének de úgy istenigazából és hatalmas maszkokat vesznek fel, kedveset és ijesztőt is. Az ijesztők olyan pirosfejű, szarvas, ördögkinézetűek, nagy seprűkkel bökködik a nézelődőket, konfettit szórnak a szájukba, a hajukba, a ruhájuk alá és megragadják az ember lányát, és elcibálják a többiektől, bele a felvonulásba.:) Aki azután torkaszakadtából sikít, amíg el nem engedik. :) Alpesi hangulatokkal mindezt, rengeteg trombitával, zenékkel, amikre aztán önkéntelenül is táncolt végül mindenki. Majdnem.

Jó, végülis tanulni is jöttünk, de ez még csak a welcome week:) Úgyhogy egyelőre csak német óráink vannak.

Hogy is kezdjem.. Most még van az egészben egyfajta őrület, sok cserediák mindenféle országból és mindent csinálunk, nincs megállás, nincs pillanat, percre be van osztva a programunk. És én még csak azt sem tudom kivel fogok lakni. Ebben a lakosztályban:) Itt a kollégium nem vicc, nem occsó, főleg ha azzal kezdem, hogy 1000 frank a kaukció! 200.000 ft, csak a kaukció. Aztán 350 frank, 5 hónapot kell befizetni, 100 frank az adminisztrációs költség, újabb 100 körül a tartózkodási engedély, 7000 ft a sonka kilója, egy 4 db 10 cm-es kifli pedig 1100 Ft.:) De úgy is mondhatjuk, hogy csak 5 frank 40, ami itt igencsak aprópénznek tűnik, főleg, hogy ahol ettünk, 1000 ft volt egy 2dl-es ásványvíz. Nem tudom mit ér a mi pénzünk.

Akik még itt vannak:

Építészként csak egy lány, aki spanyol. Vicces, hogy úgy mondja, hogy Valencia, hogy Valenfia és közben még kicsit ki is dugja a nyelvét, ez a spanyol nyelv marha szép.

Van egy luxembourgi szerelmespár, ők nagyon aranyosak (Lilla: teljesen úgy néz ki a fiú, mint a Norbi! komolyan), és ami klassz, tudnak németül. Tatjana és Ben. Ben ma megvárt engem, amikor kezdtem feladni a harcot hóval és heggyel, és úgy éreztem nekem jobb lesz itt a hegy közepén a forró tarkómmal beleszédülni a puha hóba és nem foglalkozni gonddal búval:) És hogy ezt a nemtudomhanyasfokozatú túrát nem tudom megcsinálni.

Vannak ketten Lettországból, két lány: Anna és Anette. Anna beszél németül, egy pont neki:) Anette nagyon aranyos, de szegény csak angolul tud:)

Van egy bolgár fiú, Victor. Teljesen úgy nézni ki, mint Victor Krum a Harry Potterből, ahogyan én elképzeltem, ezért amikor meglátom állandóan erre gondolok.

Van egy hongkongi fiú, Xitong, ő állandóan viccel és nevet és szerintem nagyon boldog, hogy itt van, mert még nem látott szánkót azt mondta. És én tanítom németre amikor kérdez valamit, de nagyon érdekes. Még a betűk után sem képes arra, hogy elolvasson egy német szöveget, hiába mondom egy-egy betűt hogy kell ejteni. Nem értem angolul hogy tanult meg. Hallás után próbálja a németet, valahogy így, jó estét: gutta áhben:)

Aztán van az indiai fiú, Predeep, aki minden nyelven beszél, náluk 45 fok van otthon, ma lehet, hogy kicsit rosszul érezte magát a hóviharban. De ő már egy éve itt van. Kicsit túl kedves néha, de biztos ez a szokás az ő kultúrájukban. Jó persze, itt senki sem hűvös, hanem össze-vissza barátkozik, de otthon ez nagyon más. Olyan izgalmas más emberekkel beszélgetni mindenféle nyelveken. Viszont néha fényképez engem és ez valahogy zavar.:) Én szívesen beszéltem volna eddig vele, de mivel észrevettem, hogy olyan, mintha sunyiban fényképezne, és többször, így valahogy kerülni kezdtem, biztos nem lát magyar lányokat, de azért na.

Aztán vannak itt dánok, egy lány és egy fiú, és lehet, hogy egyelőre még csak ennyi ismerősöm van:) míg meg nem érkezik az egyiptomi különítmény.

Holnap kora hajnalban.. Húúúú:)

Ki kell élvezni ezt a várakozás érzést, amikor még összeszorul a gyomrom, egy-két hét, aztán már egészen természetesen érzem ott magam, úgy képzelem.

Olyan különleges lesz, annyira más és új, tele szirtekkel és vadregénnyel..:)

sziasztok!

néhány nap és indulunk, szombat reggel, már nagyon várom és izgulok.:)

amit már tudok: a Schlößle Haus B-ben fogok lakni kétágyas szobában, lesz ott fürdő és kis konyha is!:) azt, hogy kivel, még nem lehet tudni..