Jártam Japánban, vááá:) Annyi minden történt, annyi vicces és komoly dolog.. Ha semmi mással nem kellene foglalkozni, lehetne regényírással tölteni az időt.:)
Már lassan megérne egy könyvet ami minden itt történt. Jártam Tokyoban. Komolyan! Le lehet ellenőrizni, mert a tokyoi repülőtéren bemondták a hangosbemondóba a nevemet (csak az enyimét), és az biztos megvan valami felvételen.
Az, hogy mire számítottam, és mit képzeltem el eddig, az meg sem közelíti mindazt, amiben részem volt. Amikor megtudtam, hogy Japánba fognak menni egyesek innen Liechtensteinből, annyira szerettem volna.. És jelentkeztem is a tanároknál, ahol csak tudtam, hogy nekem ez az álmom, hadd menjek. És kezdtem is elhinni, hogy tényleg ez volt az álmom. De ez így nem igaz, mert addig el sem jutottam, hogy ilyenekről álmodjak. Túl lehetetlennek tűnt, nekem, aki szinte még semmit sem látott. Emlékeztek még, amikor ültünk a nappaliban a szőnyegen és arról beszélgettünk, hogy én milyen kicsi és törékeny vagyok ehhez a Budapesthez, ahol "el fognak tiporni"? Most akkor újra össze kell ülnünk, hogy Tokyohoz kicsi vagyok-e?
Eljött a nap, amikor az első igazi izgalmakat felfedeztem ebben az építészesdiben, nem csak azt, hogy csinálsz valamit és megdícsérik, hanem amikor érzed, hogy alkotsz, és felelős vagy érte. És képes vagy rátenni magad. És eljött a nap, hogy Peter Sigrist azt mondta, ez az egyik kedvenc projektje. Az enyém. Ezek annyira hihetetlen dolgok. Tanulni jöttem ide, már otthonról is csodálattal gondoltam, hogy fúú itt svájci építészek lesznek, európából jobbat nehezen kívánhatsz, esetleg mást, még a spanyol vagy portugál azért megmozgatna..
Aztán eljött a nap, hogy megkérdezte, várom-e Japánt. Mondtam nagyon. És meséltem neki, hogy próbálják megszervezni a többiek, hogy találkozhassunk a sanaa-ból valakivel.
Aztán következő alkalommal megkérdezte, hogy sikerült megszervezni? Mondom, hát valószínű nem, azért ez nem lehet könnyű. (Ők jelenleg a legnagyobb sztárok Japánban.) Aztán nézegette a tervemet. Aztán mondta, hogy én olyan japános vagyok. :) Váó. Megvan hangfelvételen.:) Felveszem néha mp3 lejátszóval amit mond. Olyan szép svájciul beszél. Aztán óra után mondta, hogy jöjjek vele, és hogy van egy terve: menjek el a sanaa-hoz.. Van ismerősei ott. Beajánlhatna. Jézus. És egy szóval nem kértem.
Szóval, hogy elmennék a sanaa-hoz? Aztán egy hétig nem nagyon ettem és nem nagyon aludtam. Aztán írt levelet az ismerősének. Aki mondta, hogy persze, mehetek a kis portfoliómmal. Beleszédültem. Nem tudom hogy történt. Aztán elmentem és bementem egy ajtón, amin nem volt csengő, fémből volt, és egy raktárfélébe vezetett, ami dugig volt modellekkel, és ott dolgoztak ők. :) És találkoztam Sejimával, és beszélgettem vele. Kicsit. :) De annyira kis kedves nő. Olyan jó volt. És aztán megkérdezte a Johanna, akivel ott találkoztam, hogy gyakorlatra szeretnék jönni? Mikor mennék? És hogy szeptemberben még nem tudja mennyi munka lesz, de ha nyáron írok akkor megmondja mehetek-e. És akkor úgy éreztem, nekem már ez is mennyir ejó, hogy ott lehettem, hogy elmentem, megnéztem, megtettem és ez talán azt jelenti, figyelj kedves, rengetegen akarnak ide jönni, és látod? Nincs is itt nem japán ember. Ami való igaz, nem is láttam szinte, Johannát kivéve. Szóval mit keresek én itt? Miért éppen én? És miért jöhetnék? Nem vagyok japán. Aztán Johanna magától írt egy levelet nekem, mikor már hazaértem, hogy még nem tudja teljesen pontosítani a dolgokat, de akkor írjam meg, nekem mikor is lenne a legjobb jönni. 3 hónap. Félelmetes és hihetetlenül jó..
És Lilla, akkor lennék a legboldogabb, ha Te is jöhetnél, mert már ez így nem működik, ennyit külön lenni a barátnőknek, és nagyon hiányzol, és neked sem ártana azért egy kis kikapcsolódás a sanaa-nál, ezért mindent meg fogok tenni, hogy megértsék, hogy mi ketten teszünk ki egy valami nagyon különleges valamit, és marha jól járnak, ha mindketten megyünk. És felfedeznénk Japánt, és végre újra rengeteget beszélgetnék, és életünk legnagyobb élménye lenne. Úristen, Japánban. Remélem bírja a gyomrod a rizst. :)
A tervemről pedig annyit, hogy sikerült valami olyat kitalálni, ami nagyon izgalmas nekem, és most úgy repes a szívem, hogy ez a ház olyan játékos, és az enyém, és folyton csak ezzel foglalkozom. Ha az épszerkben is igazán otthon lennék és ki tudnám találni hogy kell, akkor nem félnék, csak élvezném, hogy csinálom.
És nagyon jóban vagyok az Abla nevű egyiptomi lánnyal, aki nagyon aranyos, és megnéztük együtt a veluxos videót,
iva.velux.com/Press/Films/Film_clips_2008/default.htm
explorerben kell megnyitni és az utolsó linket jobb oldalon választani
és annyira sokat nevetünk mindig, és olyan kis őrült. Filmet kellett csinálnia az egyik órájára, amihez mellékelni leírást a projektről, és mellékelte, hogy miket csetelt a barátjával, miközben csinálta. És annyira vicces, mert félig arabul van, félig meg olyan dolgokról szól, hogy töltsd le a programot innen, nem inkább innen. Nem szkájpolok, utálom. Hívj fel, ne inkább te. Őrült vagy. Fuck u. :) És mindezeket kinyomtatta. Őrült.:)
Utolsó kommentek